Blackness Castle – 4. rész: A börtön árnyai és a falak suttogása
Cím: Blackness Castle, Blackness, West Lothian, Scotland, EH49 7NH
Ahogy beléptünk a vár sötétebb részeibe, a levegő hirtelen megváltozott.
A vastag kőfalak nedves illatot árasztottak, minden lépésünk visszhangot vert a szűk folyosókon.
Valahol a távolban vízcseppek koppantak lassú, ritmusos ütemben, mintha a vár maga verné a saját szívverését.
A cellák apró ablakain keresztül csak vékony fénysávok szűrődtek be,
amelyek megvilágították a hideg köveket.
A sötétben a szél is megtalálta útját, süvítő hangja mintha régi rabok sóhaját hordozta volna.
Néha sirályok rikoltása hasított bele a csendbe, emlékeztetve, hogy a szabadság kint, a tenger felett vár.
Betyár itt már óvatosan lépett. A falak hűvöse, a félhomály, a visszhang
mind-mind új élményt jelentett neki is.
Nem ugatott, nem szimatolt – csak lassan végigballagott mellettünk,
és leült egy pillanatra, mintha ő is érezné a történelem súlyát.
Csendes szuszogása szinte oldotta a komor hangulatot,
mint egy halk jelzés, hogy a jelen is életet visz a múlt árnyai közé.
Blackness Castle börtönei és sötét folyosói így mesélnek: nem szavakkal, hanem hangokkal, illatokkal, árnyékokkal.
Az ember ilyenkor érzi igazán, hogy a történelem nem a könyvek lapjain él, hanem a kövek hideg érintésében,
a szél hangjában és a vízcseppek monoton koppanásában.
