Mindig is szerettem a kutyákat. Gyerekkoromtól kezdve közel álltak hozzám, és valahogy mindig is lenyűgözött az a különleges kapcsolat, ami ember és kutya között kialakulhat.
Nekünk is volt egy kedves kis Bichon Havanese kutyánk. Nem egyszerűen egy háziállat volt, hanem a mindennapjaink része, egy kis személyiség, aki ott volt mellettünk a jó és a rossz napokon is. Aztán tavaly, december 6-án elment.
Egy kutya hiánya egészen különös érzés. Hirtelen ott marad a megszokott csend, hiányzik a mozgás, a kis zajok, a tekintet, az a valaki, aki mindig ott van.
Nagyon hiányzott egy kutya.
És talán éppen ezért volt különösen érdekes, ami ezután történt.
Egy találkozás a collie-kkal
Amikor először láttam igazán közelről dolgozó collie kutyákat, valami azonnal megfogott bennük.
Nem az a fajta kutya volt, amelyik egyszerűen csak követi az embert. Ezeknek a kutyáknak feladatuk volt. Figyeltek, gondolkodtak, reagáltak, és szinte egyetlen pillantásból értették, mit kell tenniük.
A vidéki legelőn pedig egyszer csak ott volt előttem az egész világuk: a birkák, a pásztor, a kutyák és az a hihetetlen energia, amivel dolgoztak.
A collie nem egyszerűen futkározott a birkák körül.
Dolgozott.
És ezt látni egészen más élmény.
Azóta valahogy gyökeresen megváltozott az életem. A nyugodt, megszokott mindennapok helyett megjelent benne egy állandóan mozgó, mindig valamire figyelő, energiával teli kutya világa.
Egy olyan világ, ahol egy kutyának nem az a legfontosabb dolga, hogy szépen feküdjön a kanapén, hanem az, hogy tudja, mi a feladata.
A kutya, aki nem tud pihenni
A munkakutyákban talán éppen ez a leglenyűgözőbb.
Tele vannak energiával.
Figyelnek.
Tanulnak.
Dolgozni akarnak.
És amikor az ember látja őket egy legelőn, ahogy a birkák mozgását követik, hirtelen megérti, hogy milyen hosszú története van annak a kapcsolatnak, amely az ember és a dolgozó állatok között kialakult.
A kutya itt nem pusztán társ.
Munkatárs.
És sokszor olyan munkatárs, amely nélkül az ember évszázadokon keresztül egészen másképpen tudott volna gazdálkodni.
De nemcsak a kutyák tartoznak ebbe a világba.
A mezőgazdaság történetében a lovak, szamarak, ökrök és más dolgozó állatok is nélkülözhetetlenek voltak. Ők szántottak, vontattak, szállítottak, őriztek, tereltek és segítették az emberek mindennapi munkáját.
Ez már nem egyszerűen egy kutyás történet.
Ez a dolgozó állatok története.
Working Animal Day – amikor a történelem életre kel
Talán éppen ezért különösen érdekes a National Museums Scotland által szervezett Working Animal Day a National Museum of Rural Life-ban.
National Museums Scotland
National Museum of Rural Life
A múzeum nem csupán tárgyakon és régi fényképeken keresztül mutatja be a vidéki életet. Ezen a napon a látogatók élőben is találkozhatnak a munkát végző állatok világával.
Láthatunk juhászkutyákat munka közben, dolgozó lovakat, valamint más olyan állatokat és bemutatókat, amelyek megmutatják, milyen fontos szerepet töltöttek be az állatok a vidéki életben.
És talán ez az egész azért is érdekes számomra, mert egészen más szemmel nézek már egy ilyen kutyára.
Korábban azt láttam volna, hogy milyen szép.
Most viszont azt nézem:
Mit tud?
Hogyan gondolkodik?
Hogyan dolgozik?
Hogyan kommunikál az emberrel?
És hogyan képes egyetlen apró mozdulattal vagy tekintettel megváltoztatni egy egész nyáj mozgását?
Több mint egy kutya
Talán furcsán hangzik, de egy kutya elvesztése után egy másik kutyás világ felfedezése egészen új érzéseket hozhat az ember életébe.
A mi kis Bichon Havanese kutyánk emléke természetesen megmarad.
Ő egészen másféle társ volt.
A collie-k pedig egy teljesen másik világot mutattak meg.
Egy olyan világot, amelyben a kutya ösztöne, intelligenciája, energiája és együttműködése mind-mind egy közös cél szolgálatába áll.
És innen már csak egy lépés volt felfedezni a többi munkaállatot is.
A lovakat, amelyek generációkon keresztül dolgoztak az emberek mellett.
A kutyákat, amelyek a nyájakat őrizték.
És mindazokat az állatokat, amelyek nélkül a vidéki élet története egyszerűen nem lenne ugyanaz.
Talán ezért is szeretem az ilyen rendezvényeket.
Mert amikor egy dolgozó állatot látunk, nem csupán egy állatot látunk.
Egy darab történelmet látunk – élőben, mozgásban, energiával tele.
És ha egyszer az ember igazán meglátja ezt, utána már nehéz ugyanúgy nézni egy collie-ra, egy munkalóra vagy bármelyik dolgozó állatra.
Mert tudjuk, hogy nem egyszerűen ott van.
Dolgozik.
És közben egy olyan kapcsolatot mutat meg ember és állat között, amely évszázadokon keresztül formálta a vidéki életet.
