Józsi kalandjai a tóparton – A hínárfogás

Hangulatos bevezető

Kora reggel volt, a tó fölött köd ült, a parton pedig már ott üldögélt Józsi, szokásos kétbalkezes lelkesedésével.
A szúnyogok táncoltak a levegőben, a botja feszült csöndben állt. A falu öreg horgászai messziről figyelték, és csendben fogadásokat kötöttek:
vajon ma egyáltalán sikerül-e neki halat látnia?

A szituáció felvezetése

Józsi elszánt volt. „Ma nem megyek haza üres szák nélkül” – morogta magában.
Órák teltek el mindenféle kapás nélkül, amikor végre, dél körül megmozdult a bot hegye. Józsi szíve úgy vert, mintha lottóötöst húztak volna ki.
– Ez az! Ez most tényleg nagy lesz! – kiáltotta, és teljes erőből bevágott.

A nagy baki

A damil feszült, a bot hajlott, Józsi izzadt, mint egy maratoni futó. Hosszú percekig küzdött, miközben egyre nagyobb tömeg gyűlt a parton.
Végül diadalmasan kirántotta a zsákmányt a vízből… és egy hatalmas hínárcsomó csapódott a lábához.
A zöld, csöpögő kupacban még egy régi papucs és egy rozsdás konzervdoboz is ékeskedett.

Józsi lihegve tartotta magasra a hínárt, mintha legalábbis harcsát fogott volna.
A parton először döbbent csend lett, majd kitört a nevetés.
A legöregebb horgász odalépett, barátságosan vállon csapta, és így szólt:
– Fiam, ha egyszer vegetáriánus kínai éttermet nyitunk a faluban, te leszel az első beszállító!

Tanulság és csattanó

Azóta, ha valaki a tónál csak hínárt húz ki, mindig elhangzik a poén:
– Ezt add le Józsinak, ő már nagyban űzi a zöldhalászatot!

Tanulság: Nem minden, ami nehéz és zöld, ponty. De salátának még jó lehet! 🥬🎣

#józsimestorija #horgászbaki #hínármester