A képen egy legendás Supermarine Spitfire látható a duxfordi repülőtéren, a II. világháború egyik ikonikus vadászgépe. Az Imperial War Museum rendezvényén készült felvétel a történelem élő lenyomata: a gépek ma is emlékeztetnek a „Kevesek” bátorságára, akik 1940-ben megvédték Angliát az inváziótól. A háttérben más klasszikus brit repülőgépek is feltűnnek, idézve az Angliai csata légkörét.

Duxford, ahol a történelem életre kel

Azt mondják, Duxford a II. világháborús repülőgépek iránt rajongók Mekkája. És ez valóban így is van. Ez a Cambridgetől néhány mérföldre, délre található kis település reptere ad otthont évente több repülőnapnak is, amelyek mindegyike más-más tematika köré épül. Így azok is megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő műsort, akik a modern hadviselés vagy épp a polgári gépek szerelmesei. Az idén szeptember 6–7-én megtartott légibemutató azonban egy különleges évforduló megható megemlékezése volt.

1940 nyarán Anglia számára nem kevesebb volt a tét, mint a német megszállás vagy a szabadság. Az ország sorsa annak a 2936, a húszas éveikben járó fiatal pilóta kezében volt, akik a Királyi Légierő Vadászrepülő Parancsnokságának századaiban szolgáltak, és naponta akár hétszer is a levegőbe emelkedtek, hogy megküzdjenek a betolakodókkal. A küzdelem az Anglia csata néven vonult be a történelembe, amely 1940. július 10. – október 31-ig zajlott.

A harcokban részt vett pilótákat Winston Churchill beszéde nyomán ma úgy ismeri a történelem, mint a „Kevesek” (Few). A miniszterelnök 1940. augusztus 20-án megtartott beszédének ikonikus mondata így szólt:
„Never in the field of human conflict was so much owed by so many to so few.”
(Az emberi viszályok történetében még soha nem köszönhettek ennyire sokan ilyen sokat ennyire keveseknek.)

Az elkeseredett harcok során 544 pilóta esett el vagy tűnt el nyomtalanul, és akik túlélték, közülük 1500-an nem érhették meg a háború végét. Áldozatuknak köszönhetően Angliának nem kellett mindazokat a borzalmakat átélnie, amiket Európa szinte minden országa elszenvedett. Az Angliai csata „hivatalos” végével a küzdelem nem ért véget – csupán új fejezetébe lépett: megkezdődött a szigetország éjszakai bombázása, amely „The Blitz” néven vonult be a történelembe. De ez már egy másik történet.

Mindennek épp idén 85 éve, és az Imperial War Museum tagintézményeként működő duxfordi múzeum mindent meg is tett, hogy méltó emléket állítson a „Keveseknek”.

A légibemutatón nemcsak az Angliai csata két ikonikus vadászgépe, a Hurricane és a Spitfire volt látható, hanem több más legendás típus is – sőt, néhány háború előtti és utáni repülőgép is. Az állóhelyeken várakozó gépeket délig bárki megnézhette és fotózhatta, majd 13 órakor kezdetét vette a bemutató, amely 17 óráig folyamatosan zajlott.

Az erős oldalszél némileg korlátozta a programot, de azok a gépek, amelyek felszálltak, látványosan megmutatták, mire voltak képesek akkoriban. A közönség imitált légiharcot, földi légvédelmi ágyúk dörrenéseit és helikopteres mentési gyakorlatot is láthatott.

A bemutató legmeghatóbb pillanata kétségtelenül a zárószám volt: tizenöt Spitfire és nyolc Hurricane emelkedett a levegőbe, majd alakzatba rendeződve többször is áthúztak a közönség felett. Eközben Churchill híres beszédének szavai szóltak a hangszórókból – de a 23 Rolls-Royce Merlin motor mennydörgése már elnyomta a hangokat. A levegő és a szívek egyaránt megremegtek.

A belépődíjért cserébe a látogatók nem „csak” egy légibemutatót, hanem valódi időutazást kaptak. A múzeum hangárai és kiállítótermei segítségével alapos képet kaphatunk a repülés történetéről az I. világháborútól egészen napjainkig.

A szabadtéren I. és II. világháborús táborok és harcálláspontok között sétálhatunk, miközben RAF és USAAF egyenruhás katonák és pilóták járnak közöttünk – néhányan barátnőjük társaságában, akik szintén korhű ruhákat viselnek.

Külön színfolt volt, hogy több hölgy is magára öltötte a WAAF (Women’s Auxiliary Air Force – Női Kisegítő Légierő) és az ATA (Air Transport Auxiliary – Kisegítő Légi Szállító Egység) egyenruháját. Természetesen mindenkivel lehetett beszélgetni, fotózkodni.

A hangárak mellett egy élő swing zenekar és háromtagú női kórus gondoskodott a korhű hangulatról, miközben a háttérben háborús repülőgépek sorakoztak. A bátrabbak táncra is perdültek – természetesen korabeli öltözetben.

A nap végén több tucat árus kínálta portékáit – bögréket, pólókat, posztereket és repülős relikviákat. A vásárlók ezzel a veterán repülőgépek fenntartását is támogatták, így segítve, hogy ezek a történelmi madarak a következő évben is felszállhassanak.

Aki mindezt át akarja élni, annak érdemes két napra is tervezni, hiszen a látnivalók száma szinte kimeríthetetlen.

Imperial War Museum Duxford
Duxford Airfield, Cambridge CB22 4QR, United Kingdom
www.iwm.org.uk/visits/iwm-duxford

Szerző: Gábor Nagy