Bodri és a Skót Felföld – Reggeli mese gyerekeknek
Volt egyszer, hol nem volt, az Edinburgh melletti kis faluban élt egy aranyszőrű kutya, akit Bodrinak hívtak. Bodri egy magyar család kedvence volt, akik nemrég költöztek Skóciába.
Egy napsütéses reggelen Bodri elindult felfedezni a környéket. A kis patak mentén sétálva egyszerre csak egy furcsa hangot hallott.
– Bééé! Bééé! – hallatszott a domboldalról.
Bodri felszaladt és mit látott? Egy kicsi bárányka állt egyedül, messze a nyájtól. A kis bárány nagyon félt.
– Ne félj, kicsi barátom! – ugatott Bodri kedvesen. – Segítek neked hazatalálni!
Bodri óvatosan a bárány mellé állt és elindultak együtt. A kutya kitűnő szaglásával hamar megtalálta a nyáj szagát. Átkeltek egy patak felett, megmásztak egy kis dombot, és végül megtalálták a többi bárányt a farmer házánál.
– Hát te honnan jöttél, kis Snowy? – kérdezte a farmer meglepetten a bárányát. Aztán meglátta Bodrit. – Ez a derék kutya hozott haza téged?
A farmer megsimogatta Bodri fejét és adott neki egy finom csontot.
– Köszönöm, bátor kutya! Te egy igazi skót hős vagy!
Bodri boldogan vakkantott egyet és hazaindult. Aznap este büszkén mesélte el kalandját a családjának, akik nagyon büszkék voltak rá.
És ha nem hiszitek, menjetek el a skót felföldi farmokra, ahol még ma is mesélnek a bátor magyar kutyáról, aki megmentette a kis bárányt.
Itt a vége, fuss el véle!