Skóciai kalandok: útmutató magyar kirándulóknakLátványos utazási jelenet, ahol magyar kirándulók fedezik fel a skót felföldet, hátizsákkal, mosollyal és egy kis hazai humorral.

Skóciai kalandok: útmutató magyar kirándulóknak

Ha valaki azt mondta volna nekem husz éve, hogy egyszer Skóciáról fogok írni egy magyar kirándulási útmutatót, nevetve intettem volna le. Pedig itt vagyok, és higgyétek el, hogy a skót felföld jobban magával ragad, mint egy jó gulyás illata vasárnap délután. Skócia ugyanis nem csak a kiltes férfiakról és a whiskeyről szól – bár azok is ott vannak –, hanem egy olyan országról, ahol minden második kő mögött egy legenda lapul, és ahol a természet úgy fest, mintha Bob Ross ecsetje járt volna ott egy különösen jó napján.

Miért pont Skócia? Egy magyar szemével nézve

Nos, először is, mert Skócia az a hely, ahol végre nem mi vagyunk a legkomorabb emberek Európában. A skótok ugyanolyan komolyan veszik a szomorú történelmüket, mint mi a magunkét, csak ők legalább whiskyvel öblítik le. Ráadásul van valami megnyugtató abban, hogy találkozol egy néppel, akik szintén évszázadokig küzdöttek a függetlenségért, és akik ugyanúgy büszkék a hagyományaikra, mint mi a sajátjainkra.

A táj pedig… hát, ha valaha láttatok egy olyan filmet, ahol a főhős a sziklák tetején áll és filozofál az életről, az valószínűleg Skóciában készült. A Highlands-ben olyan kilátások várnak, amiket itthon csak a Kékestetőn próbálunk elképzelni, de itt minden második domb egy potenciális képeslap. És ami a legjobb: itt senki sem fog furcsán nézni rátok, ha esőkabátban kirándultok – sőt, ha nincs rajtatok, akkor néznek furcsán.

A skótok vendégszeretete pedig legendás, bár kezdetben egy kicsit zordnak tűnhetnek. De ha egyszer megtudják, hogy magyarok vagytok, és elmesélitek nekik, hogy nálunk is van egy csomó vár és történelmi csata, máris barátok lesztek. Plusz pont, ha tudjátok, hogy a skót függetlenségi háborúk nem csak a Braveheart-ból ismertek – bár William Wallace-ról azért lehet beszélgetni velük.

Felkészülés: mit vigyünk a táskánkba?

Az első és legfontosabb szabály Skóciában: mindig legyen nálatok esőkabát. Nem vicc, nem túlzás. Skóciában az időjárás változékonyabb, mint egy tinédzser hangulata, és hiába süt a nap reggel, délutánra olyan eső lehet, hogy a Tisza-árvizekre fogtok emlékezni. Egy jó, lélegző anyagú esőkabát és egy összehajtható esernyő a túlélés alapja. Ha nincs kéznél profi outdoor felszerelés, a Tesco-s esőponcsó is megteszi – a lényeg, hogy ne ázzatok el, mint a cica.

A rétegelt öltözködés itt nem divat, hanem életmód. Reggel még fagyoskálhattok, délben már meleg lehet, este pedig megint hideg. Egy jó fleece pulóver, egy vízálló dzseki és kényelmes, vízálló túracipő nélkül ne induljatok el. És igen, tudom, hogy otthon a túracipő csak a Mátrában jön elő, de Skóciában még Edinburgh utcáin is hasznos lehet, mert a skót macskakő nem viccel.

A hátizsákba pakoljatok energiaszeleteket, vizet, és ha nagyon honvágyasak vagytok, egy kis szalámit – bár a skót shortbread keksz is egész jó energiaforrás. Térképet vagy offline GPS-t mindenképpen vigyetek, mert a skót felföldön a mobilnet olyan, mint a magyar wifi a kilencvenes években: amikor kell, akkor nincs. És egy power bank sem árt, mert a telefon akkuja a hidegben gyorsabban merül, mint a pénzetek egy edinburgh-i pubban.

A legjobb útvonalak és rejtett kincsek

Edinburgh és Glasgow természetesen kötelező állomások, de ne ragadjatok le csak a városokban. Edinburgh Castle lenyűgöző, de a Royal Mile-on való sétálgatás után induljatok el a Highlands felé. Az A82-es út mentén vezető útvonal a Loch Lomond-tól a Loch Ness-ig olyan, mintha egy természetfilmben sétálnátok. Minden kanyar után egy újabb "de hát ez nem lehet igazi" pillanat vár rátok.

A Skye-sziget az a hely, ahol a földön járva is úgy érzitek magatokat, mint egy fantasy filmben. A Quiraing és az Old Man of Storr olyan formációk, amiket látni kell, mert leírni úgysem lehet. Viszont figyelem: a szigetre vezető híd díjmentes, de a szállás drága, mint a fene. Érdemes előre foglalni, vagy ha vagányak vagytok, camping is van – csak vigyetek meleg hálózsákot, mert a skót nyár is tud hideg lenni.

Egy igazi rejtett kincs a Glenfinnan Viaduct, igen, az a híd a Harry Potter filmekből. De amellett, hogy ott készültek a Roxfort Expressz jelenetei, a környék gyönyörű túraútvonalakat kínál. Ha szerencsések vagytok, még a gőzmozdony is elhalad alattatok. És ha már ott vagytok, a közeli Loch Shiel tökéletes piknikhelyszín – ha nincs kéznél házi szendvics, a helyi fish and chips is megteszi, bár nehezebb cipelni.

Praktikus tippek: pénz, parkolás, időjárás

A pénzügyek terén készüljetek fel arra, hogy Skócia drága. Egy pub-beli ebéd 12-15 font, egy múzeumi belépő 8-12 font, és a benzin is drágább, mint otthon. De van jó hír: sok múzeum és látnivaló ingyenes, például a National Gallery Edinburgh vagy a Kelvingrove Art Gallery Glasgow-ban. A National Trust for Scotland kártyája megéri, ha több kastélyt és történelmi helyszínt akartok megnézni.

Parkolás a városokban pokol, és drága is. Edinburgh belvárosában óránként 3-4 fontot is elkérhetnek, Glasgow-ban hasonló a helyzet. A tipp: parkoljatok a város szélén és használjatok tömegközlekedést. A skót buszok megbízhatóak, és a napi jegy általában 4-5 font. Vidéken viszont sok helyen ingyenes a parkolás, szóval a természetjáráshoz ez nem probléma.

Az időjárás kiszámíthatatlan, de van néhány alapszabály. Május és szeptember között a legjobb az idő, de "legjobb" alatt azt értem, hogy csak minden második nap esik. Télen sötét van délután háromtól, nyáron viszont este tízig világos – ami fantasztikus túrázáshoz, de kevésbé jó az alváshoz. Mindig nézzétek meg az előrejelzést, és ha vihart jósolnak, ne induljatok el a hegyekbe. A skót vihar nem olyan, mint egy magyar nyári zápor – ez komoly dolog.

Tudtad-e?

  • Skóciában több juh él, mint ember – körülbelül 6,8 millió juh vs. 5,5 millió ember. Szóval ha úgy érzitek, hogy túl sok a juh az utakon, igazatok van.
  • A skót kilt alatt hagyományosan nem viselnek alsóneműt. De ezt azért ne próbáljátok ki, mert a skót szél hideg, és a turisták nem számítanak hagyományőrzőnek.
  • A Loch Ness-i szörny legendája több pénzt hoz Skóciának, mint néhány kisebb ország teljes GDP-je. Nessie tehát nem csak szörny, hanem gazdasági tényező is.

És most, kedves kalandorok, itt az ideje, hogy ti is beszámoljatok! Ha már jártatok Skóciában, osszátok meg velünk a tapasztalataitokat a kommentekben – melyik volt a legszebb kilátás, hol ittatok a legjobb whiskyt, és hányszor áztatok el egyetlen nap alatt? Ha pedig még csak tervezitek az utat, kérdezzetek bátran! És aki különösen büszke a skóciai fotóira vagy van egy jó sztorija, küldje be a Kirándulások Skóciában rovatunkba – a legjobb beszámolókat közzétesszük, és ki tudja, talán inspirálunk vele más magyar kalandorokat is. Slàinte! (Ez skót gael nyelven "egészségére" – már tanultatok valamit ma!)